Ínyenckalauz.blogspot.com

Dátum: 2015. október 12.

Vasárnapi családi ebédek az őszi napsütésben. Akár ezzel a címmel is illethettem volna a tegnapi családi ünneplést a Jardinette-ben. A budai hangulatú kerthelységgel is rendelkező étterem tipikusan a hétvégi összejövetelek és a békebeli hangulatot kedvelők színhelye.

2008. október 20., hétfő

Jardinette

Vasárnapi családi ebédek az őszi napsütésben. Akár ezzel a címmel is illethettem volna a tegnapi családi ünneplést a Jardinette-ben. A budai hangulatú kerthelységgel is rendelkező étterem tipikusan a hétvégi összejövetelek és a békebeli hangulatot kedvelők színhelye. Az őszes és halovány, aranyat érő napsugarak melegítették az asztaltársaságokat, ahogy az öreg vadgesztenyefák utolsó zöld levelei között sütöttek be az üvegezett verandára. A berendezés új, de nem modern volt, sok növénnyel (és 3 összképrontó műanyag szőlővel) díszített helyiségben. A helyet néhány éve a hosszú ideje már csak önmaga árnyékaként működő egykori Búfelejtő étterem helyén alakították ki, sok figyelemmel és szakértelemmel, valóban kedves, köszönni és tálalni képes felszolgálógárdával.

Az étlapot nem eresztették el, de szűkösnek azért nem lehet mondani. Az örök kedvencek – a vadételek hiányoztak nekem, de azóta rájöttem, hogy valamely okból csak nekem nem sikerült megtalálnom ezeket.

Barbárnak nézhettek, de számomra kivételes eset, hogy levest eszem étteremben – mivel nem szeretem, ha elveszi a helyet a főfogás elől. A füstölt sajtos csirkeleves almachips-szel tökéletes választásnak bizonyult, a levesben omlós sajt- és csirkedarabkák várták, hogy megkóstoljam őket, az almachips pedig nagyszerűen idomult, bár elsőre inkább díszítésnek tűnt a leves felszínén. Nem vagyok oda a füstölt sajtért általában, de ezt mindenkinek érdemes megkóstolnia. Aztán következett a friss füvekkel érlelt bélszínjava szarvasgombás papardellével. Na, ez is élmény volt. Végre valaki bevállalja, hogy nem pirítósra átztatja a bélszínt. A papardelle nem újdonság, de a picit édeskés íz megbolondítja az egész tányért. Profi helyekhez méltóan egész rozmaringszárat tettek az étel mellé, hogy ki-ki magának oszthassa be, mennyire fűszerezi tovább.
Megkóstoltam – a már külön tesztelemnek számító – burgonyafánkot is. Ez itt csalódás volt, mert nem volt friss, gumis állagú és égett ízű volt. Annyit sikerült kiderítenem a közepéből, hogy ez is bevállalósabb ötletelés része lehetett, mert valami darabkák voltak benne – ez érdekes, de sokat nem éreztem belőle az égett íz miatt.

Ha már a bevállalósságnál tartunk. Meg kell kóstolni az aranygaluskát. Ez nem olyan, mint amit megszoktunk. Kicsit az igazi grillázst idézi, de nem volt fogba ragadós, az öntettel együtt finom diós ízű, közben pedig ropogós élményben volt vele részem.

Az ilyen helyekből kell jobb, vagy inkább az ilyen konyhákból. Ahol vállalják az egyéniséget, vállalják a kockázatot, hogy esetleg nem mindenkinek tetszik a váratlanság, ha nem hagyományos aranygaluskát vagy burgonyafánkot kap.

Azt hiszem, hogy a flancból kicsit alá kell adni, mert az egész hely összességében még nem tart ott, hogy működjön a precízen elegáns körítés. A Jardinette egyelőre még egy kedves polgári étterem, amely jó úton halad, csak további sok kedvre és kitartásra, a vállalkozó szellem megtartására és igényesebb berendezésre van még szükség hozzá. Köszönet viszont az életet sugárzó valódi szál fréziákért minden asztalon.

* Adatlap *
Név: Jardinette
Jelleg: elegánsabb családias étterem
Időpont: 2008. október 19.
Cím: 1112 Budapest, Németvölgyi út 136.
Milliő: egyszerűen csinos, polgári gondtalanságot és nyugalmat árasztó
Étlap: pont megfelelő terjedelmű, érdekes, egyéniséget felvállaló és sugárzó
Ételek: közepesen kifinomult kidolgozással, ízletes és visszafogottan fantáziadús összeállításokkal
For business: medium (lazább partnerek esetén ebédre, vacsorára)
Service: profi, őszintén kedves, kicsit lassú konyhával a háttérben
Randiérték: 2nd class – első randira semmiképp, inkább összeszokott pároknak nyugalmas békebeli hangulatú ebédekhez
Árszint: közepesen erős (880-3900Ft között)