Szöllősi Krisztián: Ez az időszak arra jó, hogy hátrébb lépjünk kettőt és megvizsgáljuk saját magunkat

Szöllősi Krisztián nem hétpróbás üzletvezető, ellenben hét éves múltra tekint vissza a Jardinette életében. 2012-ben csatlakozott a csapathoz és kifogyhatatlan energiájával adott még nagyobb lendületet éttermünknek. Az egyike volt azoknak, akik a legjobban szenvedtek az étterem rövid zárva tartása alatt, de – mivel nem tud a fenekén ülni – ő akkor is talált magának tennivalót. A minap beszélgettünk vele arról az emlékezetes, mindent eldöntő óvodai rajzról, arról, hogy először miért a konyhát választotta és arról is, az éttermen kívül mi a másik nagy szerelem.

Az étteremvezető étterem nélkül olyan, mint a lovas ló nélkül? Hogy érezted magad azokban a napokban, amikor be kellett zárni az éttermet és még a házhozszállítás nem indult el?
Szöllősi Krisztián: Egy étteremvezető életében az, hogy nincs nyitva egy étterem, nem azt jelenti, hogy nincs vele feladata. Természetesen az a legrosszabb az egészben, hogy nincs meg a vendég kapcsolat, hiszen mégiscsak az a hab a tortán, amikor egy általunk kitalált és megvalósított kínálat, rendezvény vagy esemény csúcspontja eljön és az elégedett vendégek ránk mosolyognak, ekkor látjuk, hogy jól érzik magukat. Ez most nagyon hiányzik. Ezért jelenleg úgy érzem magam, hogy itt állunk a lóval, de nem indulhatunk a versenyen. De optimista vagyok, mert egy pár – ha nem is ilyen jellegű – krízishelyzetet már átéltem és tudom, hogy ez arra jó, hogy hátrébb lépjünk kettőt, megálljunk gondolkozni, megvizsgáljuk saját magunkat és a lehetőségeket és újult erővel el tudjunk indulni a startpisztoly durranásakor.

Április 3-án újra beindult az étterem, és maradjunk a hasonlatnál: egy új versenyszámban indultok el, a házhozszállítással és elviteles rendelésekkel. Hogyan készül az étterem?
SzK: Sokat töröm a fejem, hogy az új megmérettetésben is jól szerepeljünk. A kertet rendezgettük és a konyhában néhány fejlesztést csináltunk, amelyek praktikusabbá teszik a teret és lerövidítik az egyes munkafázisok idejét. Továbbá például adatbázisokat kerestem a rendszerünkben, hogy megtaláljam korábbi vendégeinket, hogy Húsvétra készülve újra tudjunk nekik ajánlani menüt, kiszállítást. Ebben a helyzetben ezt a lehetőséget is próbáljuk meglovagolni.

Szakácsból váltál étteremvezetővé. Felmenőid között voltak vendéglátósok?
SzK: 1978-ban az óvodában lerajzoltuk, ki mi lesz, ha nagy lesz. Az én rajzomon állok a tűzhely mellett fakanállal, kukta sapkában, bár a családban senki nem volt vendéglátós. A továbbtanuláskor egy percig nem volt kérdés, merre szeretnék menni. Az az érdekes, hogy korábbi életfázisomban nem voltam valószínűleg elég nyitott az emberek felé, így inkább a konyhában találtam meg a helyem és nem a vendégekkel való kapcsolatban. Majd 2004-ben kaptam egy lehetőséget akkori kollégámmal: egy étteremnek a komplett átvételét megpályáztuk és megnyertük. Akkor mindent meg kellett tanulni, így ezután már a konyhát leváltotta az egyéb más tennivaló, majd ebbe az irányba léptem tovább. A tulajdonosi szemléletet és a gazdaságos működtetést már akkor is kiemelt fontosságúnak tartottam.

Az étterem vendégei rajonganak érted. Nagyon sok jó visszajelzést kapsz. Mi a titkod?

SzK: Azt gondolom, hogy ebben a szakmában az tud sikeres lenni, aki önmagát adja, aki tényleg szereti a szakmát és a vendégeket. Ehhez megfelelő alázat, intelligencia és tudás kell. Ha az illető nem a vendégekért van, nem érdemes csinálni. Sok múlik azon, hogy a vendéglátásban dolgozók mennyire szeretik a szakmájukat, mert ezt megérzik a vendégek. Ne felejtsük el, hogy ehhez olyan vendégek is kellenek. Mi szerencsére a Jardinette-ben elképesztően jó vendégeket tudhatunk magunkénak, egyre többen járnak vissza ezzel értékelve minket és az éttermet.

Tudom, hogy szívügyed az étterem és a munkád, de mit csinálsz szabadidődben, amikor nem dolgozol?

SzK: Próbálok minél több időt a gyermekeimmel tölteni, akár aktív programok beiktatásával. Szeretünk kerékpározni, kirándulni vagy csak úgy sétálni egy kellemes délután.
A nagy szerelem az utazás. Mindegy hova, csak ki tudjon lendíteni a mókuskerékből. Bár szeretem, ha azért valamilyen gasztronómiai kapcsolat van benne: egy új íz vagy új élmény, vagy akár ötlet.
“Akit a mozdony füstje megcsapott” – még szabadidőmben is gasztronómia, mint fő csapás jelöli ki úticélom.

Korábbi szakács múltadra visszatekintve merül fel a kérdés. Szoktál ebédet főzni a családnak?

SzK: Igen, alkalmanként szoktam, amikor időm engedi, ha nem is hétvégén. Hiszen nekem akkor munka van. Ha főzök, nekem az a kikapcsolódás egyik formája. Most különösen nagy örömet jelent a spárga megjelenése, újabb és újabb recepteket próbálok ki, amit történetesen a Séffel rakunk össze, illetve nemzetközi mintára készítünk el. Várom, hogy megjelenjen a többi szezonalitás, mint a spenót, az eper vagy az áfonya.