Mindenkinek jár a vasárnapi rántott hús – újjáélesztik budai vendéglőket

A Kés-Villa-Buda projekt tizenkét étterem összefogása, amelyek a budai vendéglátás megújításán és régi hírnevének visszaállításán dolgoznak. A kezdeményezés célja, hogy összefogja az akár némiképp eltérő stílusú, de alapvetően az 1900-as évek eleji budai vendéglátás éttermi működése, filozófiája mentén gondolkodó helyeket. Szeretnék visszahozzni a köztudatba a jó minőségű, jól elkészített magyaros ételeket.

Egyelőre 12 budai vendéglő vesz részt a kezdeményezésben, van köztük többgenerációs, tradicionális, újító, de mindannyian közös értékek mentén képzelik el a működésüket. A lényeg, hogy a klasszikus budai vendéglátás mellett szállnak síkra.

A háború előtt Budán rengeteg kisvendéglő üzemelt, amelyekről Krúdy révén mindenki hallott már. Nem csak Óbudán, de például a 12. kerületben, a Németvölgyi úton is egymást érték a kockás abroszos vendéglők, amelyekből mára alig maradt. Egy ilyen, régi hely például a kezdeményezés egyik elindítója, a Jardinette Kertvendéglő is, aminek elődje a közel száz éven keresztül működő Szürke Csacsi volt. Mint azt a tulajdonos, Kálmán Zoltán elmondta, az utóbbi évek során gyakran úgy érezték, hogy a vendéglő szó és a magyaros étel sokat vesztett a presztízséből. Azon is dolgoznak most, hogy ezt helyreállítsák.

Mint az alapító tagok megfogalmazták: „Mindenki szeret vasárnap húslevest enni, fokhagymás pirítóssal érkező velőscsonttal. Rántott bordát krumplipürével, tejfölös uborkasalátával, a füstölt csülkös bableves után pedig jólesik a túrós csusza sok pörccel. Nem ördögtől való nyáron egy hideg kovászosuborka-krémleves sem. De hol kapunk ilyen ételeket jó minőségben?”

A Kés-Villa-Buda szerveződésében alapérték a hazai alapanyagok előnyben részesítése, a múlt és a tradíció, a terített asztal, az udvarias kiszolgálás. Olyan budai éttermeket igyekeznek összefogni, amelyeket mindenkinek ajánlhatunk: turistáknak, külföldi rokonoknak, családi eseményekre és a nagyszülőknek is. Egyszóval amelyek kényelmes reggelikre, ráérős ebédekre, borozásba forduló vacsorákra egyaránt jók. Mindeközben kicsit a slow foodot, azaz a ráérős, beszélgetős étkezést is szeretnék hangsúlyozni, hogy ezáltal is segítsék az embereket közelebb hozni egymáshoz. Kálmán szerint egyébként Budán azért is kevés az étterem, mert a budaiak gyakran átjárnak Pestre, ők pedig azt szeretnék elérni, hogy helyben is megtalálják a számításukat.

A projekt során a tagok tematikus hónapokkal készülnek: az első hónapban, októberben a húslevesé és a velős csonté lesz a főszerep. De sorra kerül majd a vadas, a túrós csusza, a borjú bécsi, a kijevi csirke, a rántott borjúláb, a gulyás vagy éppen a töltött káposzta is. A tematikus hónap során az adott étel mindegyik vendéglőben kóstolható lesz, de az elkészítést és a receptet az adott étteremre bízzák. A húsleves például készülhet tyúkból, kakasból, marhából velős csonttal, vagy akár fácánból is.

Mint az alapító tagok megfogalmazták: „Mindenki szeret vasárnap húslevest enni, fokhagymás pirítóssal érkező velőscsonttal. Rántott bordát krumplipürével, tejfölös uborkasalátával, a füstölt csülkös bableves után pedig jólesik a túrós csusza sok pörccel. Nem ördögtől való nyáron egy hideg kovászosuborka-krémleves sem. De hol kapunk ilyen ételeket jó minőségben?”

A Kés-Villa-Buda alapító tagjai: Jardinette, Budai Gesztenyés Nagyvendéglő, Mezzo Music Restaurant, Spíler Buda, Náncsi néni vendéglője, Földes Józsi vendéglője, Hadik, Schieszl Vendéglő és Borház, 1896, Kéhli, Pasarét Bisztró, Promontor Kertvendéglő. Reményeik szerint azonban számuk bővülni fog, és egyre több tagot vehetnek majd föl maguk közé. Feltétel természetesen a jó minőség, és hogy kifejezetten magyar alapanyagokból készítsenek vendéglős ételeket.

Forrás: streetkitchen.hu