Orkun Berk Şahin: Néhány étel a hazámra emlékeztet
A 24 éves Orkun legegzotikusabb dolgozónk, Isztambulból érkezett az Erasmus programra, majd éttermünk bárjában kezdett el dolgozni. Arról beszélgettünk vele, mi hiányzik leginkább a hazájából, miért szereti a görkorcsolyás felszolgálást és arról is, milyen a joghurt leves.
Az egyik legszebb szakma a tied, az étterem bár részlegében dolgozol és alkotod a szebbnél-szebb kapucsínókat és tejhab kreációkat. Mi hiányzik neked legjobban ezekben a napokban a Jardinette-ből?
Orkun Berk Şahin: Amit a leginkább hiányolok az a kávékészítés és a latte művészet gyakorlása, valamint a bár előkészítése reggelenként. Aztán az, hogy köszöntsem a kollégáimat a nap elején, és a vendégeket. Szóval, tulajdonképpen rengeteg dolog.
A járvány miatt az emberek nagy része otthonról dolgozik. Neked hogyan telnek a home office napok?
Orkun: Még mindig tanulom a magyar nyelvet, így most több időt töltök vele. Ezenkívül a recept és étlap tudásomat próbálom frissen tartani. Most több idő van ezekre.
A Jardinette-ben épp egy éve dolgozol. Mikor dőlt el, hogy vendéglátásban helyezkedsz el? Volt esetleg korábban más célkitűzésed is?
Orkun: Az út egy szállodából indult, a neve Titanic Delux Bodrumban, ahol pincérkedtem és görkorcsolyás szervírozást tanultunk. Ez a fajta felszolgálás gyors volt és nekem nagyon tetszett. Aztán megismerkedtem a koktélokkal, az összetevőkkel és az elkészítésükkel is. Megszoktam és megszerettem őket. A mai napig tanulom a bártender szakmát. Szeretek ételeket készíteni, tálalni és felszolgálni a vendégeknek, és ebben a szakmában ezt mind megtehetem, amit nagyon élvezek.
A Jardinette kertvendéglő a magyar konyha elkötelezett híve, ugyanakkor nemzetközi ételeket is fogyaszthatunk itt. A te ízlésedhez melyik konyha áll még közel, mint fogyasztó?
Orkun: Őszintén szólva, nagyon jóban vagyok az ételekkel. Szeretek enni és újakat is kipróbálni. Ha azt kérdezed, szeretem-e a magyar konyhát, természetesen a válaszom igen. Néhány étel a hazámra emlékeztet. Ha egy konyhát kellene viszont megneveznem, akkor viszont a válaszom: az édesanyám főztje. 🙂 Kedvencem a joghurt leves, amit látogatásaimkor minden alkalommal főz nekem édesanyám. Egyszerű elkészíteni, joghurt, rizs, menta, pici bors és vaj kell hozzá.
Mit csinálsz szabadidődben, ami most talán több lett, sajnos? Van esetleg valami hobbid?
Orkun: Barátaimmal lakom együtt, akik még tanulnak. Kártyázni, társasozni szoktunk, vagy filmet nézünk együtt. A puzzle, a sakk és a sudoku mind a hobbim. Szeretem az ilyen jellegű agytornákat.
Hiányzik a hazád, Törökország?
Orkun: Időről-időre hiányzik, de leginkább a családom és a barátaim hiányát érzem. Gyerekkoromban rengeteget játszottunk barátaimmal a szabadban lent a téren, azt is szerettem, ezekre jó visszagondolni. Igaz, hogy az egyetem miatt régóta távol vagyok a családomtól, de annál jobban hiányzom én is nekik. Amikor tudok, meglátogatom őket, most beszélünk sokat telefonon. Örülnek, hogy jól érzem magam és hogy megtaláltam a számításaimat az étteremben, vagy a hotelben, bárban és nem erőltetik, hogy az ő elképzelésük szerint csináljak bármit is. Minden körülmények között támogatnak és mellettem állnak, ami nagyon boldoggá tesz.
Mint vélekedsz Budapestről, Magyarországról általában?
Orkun: Amikor először ide kerültem, fogalmam sem volt róla, milyen lesz. Csak egy Erasmus-os diák voltam. Aztán napról-napra mindinkább megszerettem. Nem tudom, mit szeretek leginkább Magyarországban, de úgy érzem, ez a második otthonom és iskola után azt mondtam magamnak, itt akarok maradni, így is lett.
