A Tarkarét Biofarmon a bivalyok pont olyan nyugodtan legelésznek, mint korábban
Sok vendégünk kérdezi, honnan szerezzük be kiváló alapanyagainkat. Beszállítóinkat, termelőinket a legkifinomultabb érzékeinkkel választjuk ki folyamatosan sok-sok termelő közül, mivel hisszük, hogy kiváló ételt csak kiváló alapanyagból lehet készíteni. Úgy gondoltuk, legkülönlegesebb termelőinket bemutatjuk önöknek.
A Tarkarét Biofarm a Hévíz és Kehidakustány közötti dombok egyik festői völgyében, Zalaköveskúton található. A legelőket erdők határolják, alul patak kanyarog, ideális életteret biztosítva őshonos bivalyainknak, szarvasmarháinknak és racka juhainknak. A gyönyörű környezet optimális a biogazdálkodás szempontjából, melynek során nem használnak növényvédő szereket, műtrágyákat és antibiotikumokat. Jószágaikat barátságos odaadással, stresszmentes környezetben nevelik, a mennyiségi szempontok helyett az állatjólétre és a minőségre koncentrálva. Kérdéseinket a farm tulajdonosának, éttermünk partnerének, Szabó Lászlónak tettük fel.
Honnan indult a tevékenysége, miért éppen állattenyésztés? Van személyes kötődése a hústermékek ezen csoportjához?
Közgazdász végzettséggel rendelkezem és a pénzügyi szektorban tevékenykedem. Az élelmiszeripart egyre jobban megismerve már egy évtizede megfogalmazódott az igényünk a tömegtermelés szükséges kompromisszumaitól mentes egészséges élelmiszer fogyasztására, különös tekintettel az állatjóléti körülményre. A Zala megyei szülői gyökerek és több véletlenszerű esemény hatására közel egy évtizede kezdtük lerakni a Tarkarét Bivalytenyészet alapjait.
Elnézve honlapjuk galériáját meggyőződhetünk róla, hogy odaadással kezelik a bivalyokat a farmon. Az érzelmi kötődést miként oldják fel magukban?
Első számú szabály, hogy azt az állatot, amit elnevezünk, azt nem vágjuk le. A farm hobbi jellege miatt megengedhetjük magunknak ezt a szentimentalizmust. A többi állat esetében nagyon figyelünk arra, hogy jó életük legyen, amíg a farmon vannak. (Boldog bivaly!) Ha az ember hosszabb időt tölt az állatok vagy tágabb értelemben a természet közelében, jobban megérti a születés-halál természetes törvényeit, ezt sajnos elég nehéz kifelé elmagyarázni. Sajnos már többször láttam elnevezett kedvenceinket természetes módon elpusztulni, bármennyire furcsán hangzik, szinte minden esetben életük végén a vágóhíd kíméletesebben végzett volna velük, mint, ahogy a természet végül megtette…
Mióta dolgozik a velünk és milyen kapcsolat alakult ki az étteremmel? Mi volt az első emléke a Jardinette-ből?
Már akkor baráti kapcsolatban voltunk Zoliék (Kálmán Zoltán tulajdonos) családjával, amikor még nem volt közünk a mezőgazdasághoz. A farm beindulása után Zoliék is többször megkóstolták a tarkaréti termékeket és azt mondták, hogy ezt az étterem vendégei sem hagyhatják ki. Korlátozott méreteink miatt elsősorban a környékbeli vevőkre támaszkodunk, de a Jardinettel természetesen kivételt tettünk: az egyetlen budapesti étterem, akinek szállítunk.
Vállalkozásukat mennyiben érinti a járvány, mik a túlélő stratégiák? Hogyan segítik egymást partnereivel?
Kezdetektől fontos alapelvünk volt a több lábon állás és a növekedési kényszer elutasítása. és mivel a termékeink iránti igény már jó ideje meghaladja a kapacitásunkat, így sok gondunk egyelőre nincsen. A vendéglátás leállása miatt most végre jobban el tudjuk látni magánvásárlóinkat.
Hogyan telnek most a mindennapjaik?
Az eredeti szakmám eleve a virtuális térben bonyolódik és elsősorban agymunkát igényel. A gazdaságot érő soha nem látott jellegű kihívás sok gondolkodást, az értékpapírpiacok felbolydulása intenzív kockázatkezelést követel meg. Intenzív hetek vannak mögöttem. A biofarmon nyugodtabban megy az élet. A 300 hektáron dolgozó hét kollégának nem okoz nehézséget a „social distancing”, a bivalyok pedig pont olyan nyugodtan legelésznek, mint korábban.
