Aki a Jardinette-ből lesi el a konyhai praktikákat, rossz ember nem lehet!

A munkahelyek egyik mérője, ha dolgozói között alacsony a fluktuáció. Ez a tény éppen azért fontos, mert most bemutatott dolgozónk, Farkas Katika a kezdetektől fogva velünk van, hűségesen és ugyanolyan lendülettel dolgozik ma is a konyhán, mint az első napokban. Többek között arról beszélgettünk vele, milyen irigylésre méltó helyen nőtt fel, mit játszott a hat testvér a hegy lábánál, valamint arról is, mi az a bicska pöckölés!

Mióta erősíted a csapatot?
Farkas Kati: Majdnem húsz éve, nyitás óta vagyok itt a Jardinette-ben. Nagyon szeretem az éttermet is, szeretem a kollégákat, a helyet is. Ezért lenne jó újra visszaállni a régi rendbe.

Konyhán dolgozol. Szeretsz ezek szerint főzni?
Farkas Kati: Szeretek is főzni, tudok is. Magamtól tanultam meg, de a Jardinette-es kollégáktól is lestem el praktikákat. Állítólag nagyon jól főzök, a lányom és a párja imádják.

A Jardinette tradicionális magyar konyha egyik képviselője. Neked milyen az ízlésed?
FK: Mindenevő vagyok, nincs kedvencem, tényleg mindent szeretek. Jó, van kivétel: a sárgaborsót és a lencsét nem szeretem. De az étteremnek nagyon változatos a menüje, mindent tudok ajánlani.

A járvány miatt az emberek nagy része otthonról dolgozik. Neked hogyan telnek a home office napok?
FK: Unalmasan telnek a napjaim mostanában, és ami máskor lekötött, az most érdekes módon nem köt le. A lakás rendben van, elöl-hátul, kívül-belül csillog a kamrával együtt. Filmet nézek, rejtvényt fejtek, de az olvasás most nem megy: 20 oldalt elolvasok és utána fogalmam sincs, miről szólt a szöveg. Nem is alszom jól, nem jól eszem, talán nyugtalanít ez az egész helyzet. Jó lenne visszarázódni a szép hétköznapokba. Én teljesen egyedül vagyok, az is nehéz. Lányom vásárol be. Ritkán mozdulok ki.

Lassan közeledik a nyár, ezt most, hogy éled meg?
FK: Mivel a Balaton mellett születtem és gyerekkoromban sok időt töltöttem Badacsonyban és környékén, nagyon hiányzik, főleg, hogy itt a jó idő. Imádom a Szent György-hegyet jó lenne eljutni oda.

A Jardinette egy családi vendéglő, ahol nagyon érdekesnek tartunk minden emléket. Neked milyen gyerekkori emlékek ugranak be a Balatonról?
FK: Hatan voltunk testvérek, de mivel a fiútestvéreim álltak hozzám korban közelebb, velük játszottam inkább. Csak fiús dolgokat játszottunk, akkoriban mindig a szabadban játszottunk. Fára másztunk, homokba pöcköltük a bicskát (ez nagyon izgalmas volt!). Legtöbbször a sima földbedobást csináltuk: a bicskát úgy kellett ledobni, hogy hegyével beleálljon a földbe. Akinek sikerül, az nyer, akinek nem, az veszít. Ezenkívül golyóztunk az üveggolyóinkkal. Ezt úgy kellett játszani, hogy különböző színű golyókat kellett gurítani lyukakba, megvoltak a szabályok, de arra már nem tudok visszaemlékezni. Aztán ott volt a bújócska, a fogócska, a verekedés, és kirándulni is mentünk sokat! Még ma is, ha meglátom a Szent György-hegyet, belemar a szívembe, annyira szeretem!