„Nincs még egy étterem, amihez ilyen közel állnánk!” – Interjú törzsvendégeinkkel!
Ha törzsvendégekről van szó, akaratlanul is Örkény István Törzsvendég egypercese jut eszünkbe, ahol az idős hölgy nem tudja elolvasni a kézzel írott étlapot, ezért a pincér felolvassa neki kiabálva, mert azt hiszi a fülével is baj van. Nálunk természetesen elő nem fordul ilyesmi, annál is inkább, mert nem indigót használunk a sokszorosításhoz, ahogy Örkény idejében szokták, viszont nagyon szeretjük törzsvendégeinket.
Most bemutatjuk egyiküket, Nagy-György Mártont, aki feleségével évek óta éttermünk egyik legrendszeresebb látogatója. A fenséges ízekre, családias hangulatra különösen érzékeny, így nagyon örül, hogy egy véletlen során rátalált a Jardinette Kertvendéglőre és nincs jelző, amivel ne dicsérné étkeinket, ezért, hogy mindig biztosítva legyen a helye, örökbe is fogadtak nálunk egy széket.
A Facebook oldalunkon rengeteg dicsérő szót olvashatunk vendégeink itt töltött pillanatairól és most már a házhozszállított ételeinkről, a Gyertyafényes Vacsora szolgáltatásunkról is. Önnek mi az a legelső emlék, ami eszébe jut a Jardinette-tel kapcsolatban?
Nagy-György Márton: A véletlen. Teljesen véletlen találtunk rá az étteremre négy-öt évvel ezelőtt. Nem messze onnan lakik az apósom és egy szombati vagy vasárnapi napon elmentünk volna ebédelni. Mivel én cukorbeteg vagyok, beszúrtam az inzulint és elindultunk. Ahova mentünk volna, az bezárt. Mentünk máshova, de valamilyen okból kifolyólag az is zárva volt. Aztán én térképen sos megkerestem a legközelebbi éttermet. Akkor kidobta a Jardinette-et. A kerítésen kívül még nem láttuk a kerthelységet meg az üvegházat, de bementünk és olyan fantasztikus ellátást, fantasztikus ízeket és kiszolgálást kaptunk, hogy sosem felejtem el! Nekem mindig ez a véletlen jut róla eszembe. Onnantól kezdve nekünk muszáj volt visszajárnunk, annyira megtetszett.
Számos kedves sarka van az étteremnek: a gesztenyefák árnyalta kert, a hangulatos Öreg Buda Páholy vagy az Elefánt Páholy. Önnek van törzshelye az étteremben?
NM: Ahogy említettem, nagyon szeretjük az üvegházat és most örökbefogadtunk egy széket is, úgyhogy ott fogunk ülni majd. Nyáron a kertet preferáljuk, de ősszel, télen, tavasszal inkább az üvegházba ülünk be. Hétvégén ebédelni megyünk, hétközben inkább vacsora a gyakoribb, így időjárásfüggő is, mikor hol eszünk.
Nagy hangsúlyt fektetünk étlapunk változatossá tételére és úgy gondoljuk, nem a mennyiség, hanem a minőség a legfontosabb szempont. Szezonális ételeinket az aktuális zöldségekre, gyümölcsökre építjük. Önnek van-e kedvenc étele kínálatunkból?
NM: Ami a nagy kedvenc volt és Krisztián készítette nekünk először, az a félbevágott velőscsont sütőben sütve. Én imádtam a beouf bourguignon-t, továbbá nagyon jók azok a különböző szuvidolt és slow cooking dolgok, amit az új séf csinál. Az egybe malac császár fantasztikus, de általában az ilyen kacsacomb ételeik is kiválóak. Nagyon jó a konyha. El kell mondjam, hogy van összehasonlítási alapom és elsőrangú a konyhatechnika. Az új séffel emelkedett a színvonal. Elmentek kicsit a magas konyha irányába, de nagyon finom rafinált, összeillő dolgok, nagyon jó anyaghasználat jellemzi. Az előző sem volt rossz, de én legalábbis úgy gondolom, hogy határozottan emelkedett a színvonal.
Nem csak egy étterem vagyunk, hanem rendezvényeinkkel gasztro események helyszínéül is szolgálunk, valamint saját sört, kávét is forgalmazunk. Ha jellemeznie kellene minket, önt a Jardinette mely jellmezője fogta meg?
NM: Jók az ételek, szép a tálalás, de ez az üvegház annyira egyedülálló, fantasztikus, hogy az mindent visz. Szeretjük a kertet is, ott is szoktunk enni a nyári szezonban. Nagyon szeretjük a rendezvényeket is, csajos söresten a párom és a lánya volt, borkóstolón is voltunk, Nádas- esten is. A whisky kóstolón voltunk legutóbb. Az valami frenetikus volt! Azok a húsok, ahogy elkészültek, azokkal a whisky-kkel, amikkel tálalva volt, fantasztikus volt! A törzsvendégek asztala is nagyon jól sikerült. Nem ismertük a többieket ugyan, de jófejek voltak, nem okozott gondot a társalgás, mert Zoliék (tulajdonos – a szerk.) ezt is jól feloldották. Ami külön élmény volt, az a séffel elbeszélgetni, hogy „Na, most ezt akkor, hogy csináltad?”. Így otthon megpróbálhattam utánozni a különböző konyhatechnikai rafinériákat. Az esküvőnk is itt volt, mert nagyon kedves, családias az egész étterem. Külön kiemelem Istvánt, az idősebb pincért, ő különleges értéke az étteremnek, olyan kiváló kiszolgálásban részesít mindig minket. Azt kell mondanom, hogy sok helyre járunk, de nincs még egy étterem, amihez ilyen közel állnánk!
